Családi közös imádság – nehéz ügy!

Szükséges-e, hogy legyen családi közös imádság? Ha van, akkor a kisgyerek természetesen nő bele abba, hogy a szülei imádkoznak, megtanulja megszólítani Istent, és nem kell mesterkélten nekikezdeni a vallásos nevelésének. A közös imádság attól lesz élő, ha folytatása, kiegészítése a résztvevők egyéni imádságának, istenkeresésének. Ha csak felvállalt kötelesség („drágám, ma te imádkozol a gyerekekkel”), akkor gyorsan kiüresedik, életidegen nyűggé válik. A gyerek is hamar átlát a szitán, hogy a szülei számára ez nem az életük része. Bár a közös imádságot az egyéni imádság tartja fenn, mégis jótékonyan áthidalja azokat az időszakokat, amikor a személyes törekvés meggyengül, félvállról vesszük, vagy épp elhagynánk az imádságot. Ilyenkor a közös imádság biztosítja, hogy mégis legyen, amihez vissza tudunk találni.


Ez a füzet nem jól szerkesztett családi liturgiát nyújt, mert az sok esetben rossz érzéseket kelt:
„még ennyire sem vagyunk képesek” – a hangsúly azon van, hogy bevonjuk a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Akár úgy is, hogy minden nap más családtag mondja meg, miből álljon a közös imádság. Az alsó tagozatos kisdiák csak egy-egy imádságra, énekre emlékszik, és mindig ezeket választja, amikor ő kerül sorra. A kamasz gyerek is örül, mert amikor ő a felelős, akkor két perc alatt elintézi a közös imádságot. Viszont ott lesz másnap is, amikor kialakul egy beszélgetés a napi evangéliumi részletről…

Tizenhét „inspirációt” találunk a közös imádság elkezdéséhez, amik a családos létmódhoz tartoznak, kifejezetten emberi kapcsolatokat szem előtt tartó lelkiismeretvizsgálati kérdésekkel. A római számmal jelzett „zsoltárok” valójában részletek, vagy éppen több zsoltárból vannak szőve. A könnyen érthető, magyarázatra nem szoruló, rövid imádságokat hasznosabbnak gondoltuk, mint a teljes zsoltárokat, amik megtalálhatók a Szentírásban, vagy az online zsolozsma-alkalmazásban, ha valaki ezeket szeretné imádkozni. Az énekek kiválasztásánál nem közismert énekeket gyűjtöttünk, hanem olyanokat, amelyeknek költői szövege önmagában is elmélyülésre vezet. Nagyon szűkre szabott az énekek gyűjteménye, inkább csak jelezni szeretnénk, hogy az érzelmi bevonódás miatt van jelentőségük az egyéni és közös imádságban. Mindezek teljesen szabadon illeszthetők egymás mellé az egyéb szöveges imádságokkal együtt, éppen ezért nem azonos számú ének, zsoltár vagy más imádság szerepel itt.

A bevonódásnak jó módja az, ha lehetőleg a család minden tagja meg is szólal (ha ez feszengés és erőltetés nélkül megvalósítható) az imádság során. Erre kínál lehetőséget a napi evangélium elolvasása és ehhez különféle javaslatok társulnak, hogy miként próbáljuk meg leszűrni a magunk számára Isten üzenetét. A másik megszólalási lehetőség a „záró kör”, ami arra ad ötletet, hogy ki-ki hogyan szólíthatja meg a saját hangján a Teremtőt.

Ha a családban már nagyobbacska gyerekek is vannak, a közös imádság leginkább úgy tud megvalósulni, ha van egy állandó időpontja. Vélhetően ez esti óra lesz. A füzet különféle imádságaiból és énekeiből azonban reggeli imádság is összeállítható.

Szintén az elmélyülést segíti, hogy ennek füzetnek a lapjait Ivan Mestrovič, világhírű horvát szobrász alkotásai díszítik. Ezek is képezhetik beszélgetés vagy elmélkedés tárgyát. Feltűnően sok Mária- vagy anya-gyermek ábrázolás található majd, valószínűleg azért is, mert a család lelkiéletében meghatározó szerepe van az anyának. A férjek sokszor szégyenlősebbek annál, hogy kezdeményezzenek…

 Adja Isten, hogy ez a kis füzet épp kéznél legyen, amikor elakadna a családban a közös imádság, és Istennel való kapcsolatunk elmélyítésén túl hozzájáruljon a család erősödéséhez is!

Ízelítő a családi imakönyvből